2012. november 15., csütörtök

REJTŐZKÖDŐ A SZÉKELYFÖLDBEN




Bár virtuálisan elköltöztem a www.muranyisandoroliver.com oldalra, továbbra is közzéteszem e blogon a számomra különösen kedves munkáim, ugyanakkor egy napló is elindul itt hamarosan.

Addig is:

Rejtőzködő


– Egyenesen az alatta csaholó juhászkutyák szájába zuhant… Tüdejét átszakították – mesélte szomorúan József.
– Ha már így járt, nem tartottál meg valami emléket tőle? – kérdeztem.
– Szabálysértés volna – szabadkozott.
Magam előtt láttam, ahogy a hiúzkölyök menekül az őt üldöző ebek elől. Próbál felugrani egy fatörzsre, amelyről egyensúlyát vesztve lehuppan… Már nem lehet az, akit tíz évig készültem meglátni. Mert egy évtizeden át jártam az erdőt, hogy megpillanthassam ezt a gyönyörű nagymacskát – szabadon. József, a vadász mutatta meg, merre kereshetem jó eséllyel. Állatkertben hiába néztem órákig. Szeméből hiányzott a vadon fénye. Saját környezetében csak annak mutatkozik, aki nem keresi, csak úgy belefut. Reménykedtem, hátha én leszek a kivétel.
– Jó esélyed van rá – biztatott József –, a világ egyik legnagyobb hiúzpopulációjának közelében élünk, számuk ezer felett van odafenn a Görgényi Havasokban, innen jöhettek át a Hargitára, ahol mintegy kétszáz egyed élhet. Egyetlen közülük tíz juhát mocskolta meg Mózsi bának, a lövétei pásztornak. Esti fejés után történt. A vén juhász késő éjszakáig mesélt Pista unokájának a tűz mellett, amikor a bárányok furán kezdtek bégetni. Hangjuk kutyaugatásba torkollott. Rohant ki a pásztor meg a legény a kasárba, de későn: véres juhtetemek fogadták őket. El nem tudták képzelni, miféle vadállat lehetett a támadó, amely ennyi juhot kivégzett. Medvére gondoltak. Azon az éjjelen semmit nem aludtak. Fejüket fogva jártak fel-alá. Másnap én mutattam meg nekik, a hasított sebeket vizsgálva, a hiúz nyomát. Nem csoda, hogy örömmel hívtak, amikor elkapták kutyáik a hiúzkölyköt.
Elgondolkodtam. Vadászok, pásztorok gyűlölik, fenségével mégis ő képviseli számomra az erdőt, ahonnan mi, emberek sok ezer éve érkeztünk, hogy tönkretegyük. Bárcsak egyszer megláthatnám e csúcsragadozót, amelynek mozdulatai kidolgozottabbak a legjobb harcművészénél. Morfondírozásommal szinte egyidőben az alábbi tudósítás akadt kezembe:
„Filmbe illő élményben volt része egy román juhásznak. A moldovai férfi éppen szükségét végezte az erdőben, amikor furcsa zajra lett figyelmes. A következő pillanatban egy hiúz rontott rá. A vadállat a pásztor nemi szervére támadt. A férfi éles fájdalmat érzett lábai között. Halálra rémülve látta, hogy a nagymacska belemélyeszti éles fogát herezacskójába. Szabadulni próbált támadójától, de sikertelenül. Ekkor megragadta annak fejét és minden erejét összeszedve nagyot rántott rajta, hogy kiszabadítsa magát az állkapcsai közül. Ezzel a próbálkozással az állat fogai még mélyebbre fúródtak, így nem volt más választása, le kellett mondania heréiről.”
– Biztosan féltékeny felesége rendelte így – élcelődött József, majd hozzáfűzte: – Ritka eset, hogy hiúz emberre támadjon. Rendkívül óvatos. Napközben a sűrű fiatalosban, sziklahasadékokban, elhagyott róka- vagy borzlyukban hever. Hosszasan szunnyad, de közben mindent megfigyel, ami körülötte történik. Éles érzékei még ilyenkor is védik őt minden veszély ellen. Szürkületkor éberré válik. Éjjel vagy kora hajnalban keresi prédáját, ezért szerencsésnek mondhatja magát a vadász, aki harminc év alatt egyszer is meglátja.
Egy hónap múlva természetfotós barátom hívott: – Kilőttek egy hiúzt a Bucsin-tetőn.Megnézed?
– Nem! – feleltem határozottan. Élővel akarok találkozni. Nem mitizálom az állatokat, de mi, székelyek a másik véglet vagyunk: kutyánk láncra való, lovunk nem elpusztul, hanem megdöglik, tyúkunk „csak” majorság, galambunk „repülő vagyon” – még asszonyunk is fehérnép csupán.
A hétfői napot jelöltem ki magamnak. Ilyenkor hajnalban a legtöbb ember a városokban indul robotolni, a fatolvajok pihennek, a vadászok úgyszintén. Csak a magamfajta őrültek erdőlnek. Idővel olyanná váltak számomra a hétfők, mint hívőnek a vasárnap. Az én Istenem a fenyvesekben lakik – szoktam felelni a kétkedőknek. Arra vártam, hogy megcsillanjon számomra teljes tökéletességében. Szorgalmasan „hétfőltem”, mígnem egy február végi napon valami feledhetetlen történt.
Sötétben keltem. Az erdőben térdig ért a hó. Hajnali szél fújt. A tél némaságát csupán a hatalmas fenyők suhogása törte meg. Gyerekkori ministrálásaim szentáldozás utáni csendje jutott eszembe. Elszántan gyalogoltam kifelé egy meredek sziklás oldalon. Óvatosan küzdöttem magam fölfelé, amikor mintha az egyik fatörzs mögül neszezést észleltem volna a pirkadatban. Leguggoltam. Lázasan igyekeztem kivenni táskámból a távcsövet és a fényképezőgépet. Kezem félúton megállt: a fenyő mögül előlépett, akivel mindig is találkozni akartam… Óvatosan puhatolózott a fehér ágak között, szép fejét ide-oda forgatva. Fülein jól látszott a fekete szőrökből álló ecsetszerű pamacs. Alsó állkapcsa mellől csúcsosan kétfelé hajló barkó csüngött alá. Apró foltok díszítették fehéres-sárga testét, amely csonkszerű farokban végződött. Hangtalanul lopakodott előre, amikor guggolás közben testsúlyom másik lábamra helyeztem. Meredten nézett rám. Szembogarai feketén csillogtak, mint napfelkelte előtt a hegyi patakok. Azóta fontosabbak számomra a hajnalok. Megtanultam: bármit érnék el az emberek között, kudarcokkal és örömökkel teli életem legizgalmasabb eseménye ez a találkozás marad.

Forrás: Székelyföld, 2012 - Augusztus

2012. április 6., péntek

LITERATÚRA - COLD ROCKKAL...

Noszlopi Botond mesterfokon szórakoztatta közönségét estünkön, amelyen a halk szavúvá vált költő nemcsak verseivel kápráztatta el a nagyérdeműt, hanem kifejtette poligámia-téziseit is. Alig vagyunk túl a budapesti rendezvényen, máris itt a következő: a tíz esztendeje működő Erdélyi Magyar Írók Ligája költészetnapi estet tart a székelyudvarhelyi G. Caféban. A felolvasó költők mellett fellép a cold rock székely prófétája, Monyo. Gyertek el! Szeretettel várunk! Részletek a fenti plakáton, a Noszlopi-könyvbemutató képei itt:










Kapcsolódó:
Irodalmi Jelen

2012. március 21., szerda

MESTERFOK...

Nyomdában új kötetem, Zordok, a székely szamuráj. Megjelenése előtt bemutatom Budapesten Noszlopi Botond A szórakoztatás mesterfoka című könyvét. Boti költészete unicum. Ha sokat fogyasztunk belőle, minden nővel el akarjuk hitetni: mi vagyunk az egyedüli Férfiak, a többi hím csak pasi. A szerző kezdeti zsenitudatát szerencsére hamar felváltotta az igazi alkotókra jellemző szelíd nyájasság, amely képessé teszi a váteszt arra, hogy ne csak a nők kedveljék, hanem a szakma jelentős képviselői is. Poétánknak az utóbbival könnyű dolga volt, mivel - túlzás nélkül állíthatom - biztos rímkezeléssel és egyéni hanggal indult az irodalmi prérin. Ki szórakoztat minket? A pókerből élő költő? A vetkőző férfi vagy a táncoló nő? Gyertek el, hogy megtudjátok! Várunk! Részletek a fenti plakáton.

2012. február 7., kedd

SZÁZ ÉV MÚLVA

Spitzer Judit az RTV Kolozsvár Erdélyi Figyelő című adásában kérdezett - literatúráról, karatéról, néptáncról. Fogadjátok barátsággal:









2012. február 1., szerda

HATOTT!

No nem a spangli, hanem a muszkavers és a muszkapróza Barátom budapesti költői estjén, ahol a humorával sziporkázó székely költő valósággal felőrölte a hallgatóságot. Szem nem maradt szárazon! Ez volt eddigi legsikeresebb csavargásunk. Ugye, Sanyi? Az alábbi képekkel együtt az eseményen elhangzott rövid bemutató szövegem állítson emléket év eleji fővárosi fellépésednek:

Punkpoéta

Muszka Sándort egy zetelaki írótáborban ismertem meg, amikor hozzám lépett e szavakkal:
– Murányi, bejössz velem a közeli városba, hogy mutass egy gyógyszertárt?
Válasz helyett bepattantam rozsdás fehér kombi Daciájába, és már mentünk is. Gyomornak kell az orvosság. Az ekkor már beteg poéta ugyanis húsz és harminc között enyhén szólva nem vetette meg a 65 fokos szilvapálinkát, az ópiumszármazékokat és a carnis mulieri-t, amelyet a székelyek a fehérnép likjának neveznek.
Sántha Attila és Fekete Vince városában, Kézdivásárhelyen látta meg a napvilágot – egyedüli költőként... Állítása szerint nem sokkal ezután megalapította a világ legjobb punk zenekarát. Azért nem futott be Londonban és Los Angeles-ben, mert a Sex Pistols frontembere lenyúlta szövegeit. Bánatában nagyvárosokba bújdosott. Pénze nem volt, ezért orrba-szájba melózott. Hogy mit, inkább ne részletezzük. Két évig kick boxolt. Ma is naponta döngeti udvarán a boxzsákot. Hamarosan kikötött az erdélyi poéták kedvelt városában, Kolozsváron, ahol 2005-ben jelent meg első kötete Ennyi ha történt címmel. Nem sokkal ezután alkalmazták az Előretolt Helyőrség szerkesztőjének. Hivatalát nem tölthette be sokáig, irigyei ugyanis megfúrták. A vád: pornófilm nézése munkaidőben.
– Ez mind rendben – mondta Muszka a szerkesztőkollégáknak, csak annyi a gond, hogy közületek írni egyedül én tudok. Avval sértődötten eltűnt egy félévre, majd egy olyan könyvvel tért vissza, amitől az állunk leesett. Már a címe is sokatmondó a 2007-ben megjelent opus-nak: Mi nem lóg ha áll. Sajátos stílusától benedvesedtek a kolozsvári bölcsészlányok, akik ettől budapesti továbbképzésük alatt a Noszlopi Botond karjaiban kötöttek ki a Márton Áron Szakkollégiumban.
Muszka Sándornak hamar rajongójává vált az erdélyi poétatársadalom. Eredetisége előtt nemcsak az Orbán János Dénes-epigonok hajtottak fejet. Ő azonban Csíkszépvízre költözött, hogy Szálinger nagy költő lehessen Budapesten. Erdély punkpoétájának 2010-ben jelent meg harmadik, Múzsák trágyás szekérrel című kötete. Közben megnősült. Az esküvőn a pap a mindenkire előre rágyártott szöveget olvasta fel: „...és amikor a tisztelt vőlegény úr este fáradtan a munkából hazaérkezik...” E szavak hallatán OJD-vel hangosan röhögve nyúltunk el az első sorban. Akkor még nem tudhattuk, költőnk nemcsak jó házasemberként, de megyei tanácsosként is tényleg késő estére ér naponta haza. Ám miközben nyulait eteti, lelkében ma is csavargó gróf csávó.



























Kapcsolódó:


PRAE.HU
Hegedűs János fotói

2012. január 17., kedd

PUNK!

Európában sok a poéta. De székely punk költő csak egy van. Megtisztelő számomra, hogy én mutathatom be őt a Magyar Írószövetségben - annál is inkább, mert két évvel előttem indult a pályán. Kick boxolt, kicsit gengszterkedett, sokat tekergett. Ketten alapítottuk a csavargó gróf csávók rendjét. És bár ő nyulat, én meg galambot tenyésztek, ma is vérünkben van az út: Muszka Sándor, a fiatal erdélyi magyar irodalom egyik legszínesebb, legizgalmasabb alakja először Budapesten! Gyertek el! Szeretettel várunk! Részletek a fenti plakáton.