Dr. Fried István Herder-díjas irodalomtudósnak OJD mutatott be az árkosi írótáborban. Azóta a professzor úr is bemutatott engem Éva és Tamás mellett a szegedi olvasóközönségnek. De ennél még fontosabb, hogy a hetvennégy éves Mesterben örökifjú Barátra leltem egy olyan időben, amikor az emberek keverik a barátság és a haverség fogalmát. Mikor jelezte, hogy írni fog rólam, kértem, hogy üssön–verjen a szavaival, mert a karatéban ehhez szoktam, s – amint az AIDS–szakértők is mondják – a negatív jobban életben tart.
– Majd négyszemközt… A nyilvánosság előtt most megdicsérem, de amit négyszemközt kap, azt nem teszi ki az ablakba. – mondta. Elküldött laudációját az alábbiakban közéteszem, de ne féltsetek, nem szállok el magamtól, Fried Mesternek köszönhetően máris zeng és ég a pofám…
Murányi Sándor Olivért Székelyudvarhely küldte hírhozónak a magyar irodalomba, bizonyára azzal az utasítással: hirdetné, hogy Székelyudvarhelyről is látható Európa, Európában pedig Székelyudvarhely nem jelentéktelen kisváros. Novellisztikája egyként merít a magyar történelemből, a szakralitásból, a kisvárosiasság szülte különc alakok rajzából, de szemtelen biztonsággal és magabiztosságból rántja le a szentet a profánba, s emeli a profánt a magasabb régióba. Az ifjú erdélyi magyar irodalom belvilága karikatúrákra készteti, nyelvi humora ennek a belvilágnak szóhasználatával éppen úgy él, mint az erdélyi hagyományokéval. Jelenleg egy csirkefogó–regénnyel érintkező kalandos történet megszerkesztésén munkálkodik, egy nevelődési regény körvonalait igyekszik felhúzni. Útja egyre magasabbra visz.
Fried István
Literature Fight felsőfokon – így foglalható össze legtalálóbban országjárásunk "Muszkatesvérrel". Igazán kellemes meglepetés fogadott minket Székelyhídon: olvasókkal zsúfolt terem, finom alföldi bor, szemrevaló hölgyek és tánc, tánc, tánc… Vendéglátónk, Béres Csaba polgármester fiatal közösség élén dolgozik: könyvbemutatónkon lelkes diákok tapsoltak, igaz, Muszkával ezúttal sem kegyelmeztünk, a kezdeti lírai hangvételű szövegek után beakasztottunk nekik szókimondással, ahogy kell. ;-) Velünk olvasott fel az E-MIL tavalyi Méhes György debüt-díjasa, Jancsó Noémi is, akit hiába próbáltunk marasztalni a rendezvény után, sietett vissza Kolozsvárra, mert egy barátnője kínai szilveszterre hívta (ajánlottam, hogy rendezek én akkora székely szilvesztert, de ő kínaira vágyott…). A szerzői dedikálásokat hatalmas érmelléki bál követte, amelyen Muszka pad alá röhögtette muscariculumával a tömeget, jómagam pedig versenyt táncoltam a szép asszonyokkal, akik közül nekem a legjobban a bútorkereskedő tetszett. Kérdezte is Muszka illedelmesen másnap reggel, hogy ott maradnék-e, ő évente egyszer meglátogatna, esetleg segítene nekem kihordani a nagyszobaszekrényeket a TIR-autóba… – Ejsze inkább daciázzunk hazafelé – vigyorogtam, s azzal szeltük is át a Királyhágót győztes hadjáratunk után, melyről beszéljenek az alábbi képek. 
