Horgászok és nőcsábászok egyaránt tudják: a fogáshoz be kell etetni a jövendő prédát.:-) Bár jómagam a műcsalis horgászmódszerek híve vagyok, azt megtanultam, hogy nem mindegy, melyik végén állsz a botnak, egyik fél ugyanis szórakozik, a másik meg – mi mást tehetne? – elviseli a helyzetet, amelyet a régi rómaiak circus-nak, mai korcs utódaik pedig show-nak neveznek… Utóbbiak mindenhez szeretik jelzőként odatenni sajátos varázsszavukat, amely mind főnévként, mind pedig melléknévként egyaránt jól fungál. Most tanulom, hogy minden kutyafajtának van egy tengerentúlon kitenyésztett show-variánsa (show dog), mint ahogy létezik a fight show, a show girl (az amcsik a lányokat is újratenyésztették!), vagy a literature show. Nekem Árpi bácsi magyarázta el Székelyvarságon: „Ha egy szónak eléje teszed azt, hogy „só”, akkor azt jelenti, hogy ’fasza’ (szekér, nő stb.), ha meg utána, bohóckodást kell érteni rajta.” Hiába erősítgettem neki, hogy nem bohóckodás, hanem mutatvány...
Őt nem sikerült meggyőznöm, de Bálint Tamással és Muszka Sanyival megígérjük nektek, hogy komolyak maradunk – annál is inkább, mivel show-mesterünk a fiatal erdélyi szerzők kéziratainak gondozója, Fried István professzor lesz… Attila eljön. Zsófi szintén. Gyere el te is! A fenti plakátra kattintva tájékozódhatsz szabadkai és szegedi felolvasó estünk részleteiről. Szeretettel várunk...
Felolvasásunk napján éppen befejeztük a Székelyszentkirályi Karatecsapattal az edzést, amikor a tornaterem kapujánál Szálinger Balázs szállt ki Muszka mellől az autóból… S nyelni, se köpni nem tudtam a meglepettségtől, de szerintem neki sem lehetett fogalma, mekkora örömet okozott betoppanásával… Igazi vándorpoéta, elődeihez hasonlóan igyekszik bejárni a szentkoronához tartozó valamennyi területet. Hogy ebből lesz-e aztán forradalom, nem tudom. Balázs elkísért minket Gyergyóalfaluba, szintén jó meglepetést okozva Farkas Wellmann Endrének, aki ugyancsak kitett magáért: a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében hatalmas diáksereg fogadta Wellmann tanár úr vendégeit, akik Fried mester felszólítására egyenként olvastak fel munkáikból. A vastapsot követően száguldottunk vissza a székelyudvarhelyi G. Café-ba, ahol nem kevésbé lelkes közönség várta szegedi vendégeinket. Az udvarhelyi felolvasást Orcsik Roland indította, majd Kollár Árpád következett, akit Lanczkor Gábor váltott fel az Amrita-versekkel. Fried magiszter Kovács Flóra szegedi egyetemi előadó tanárral együtt mutatta be az ifjú poétákat. Az erdélyi irodalmat Wellmann Évikével, Muszkával és Bálint Tamással képviseltük. Szálinger maradt a bónusz-kakukktojás, merthogy ő zalai székely. Az est végén a Tanár úr megköszönte Kazinczy Ferencnek a mai magyar és modern irodalom szolgálatában végzett munkáját. Végül ezt mondta:„ezek a fiatalok jelentik a magyar irodalomban a jövőt, és majdnem a jelent is.” Elbizakodás helyett másnap megmásztuk a Madarasi Hargita csúcsát. Homoródra érve már csak alvó medvéket találtunk. Hogy ki lenne az igazi nagyvad az életben? Ezt újra és újra megtudják a vadászok. És a jelenkori irodalomban? Száz év – és kiderül. Addig is hálásan köszönjük, hogy eljött minket meghallgatni az Olvasó! Végezetül pedig beszéljenek a képek:
.jpg)
