Köszönöm A medvék nem késnek című kötet megjelenésében közreműködő Csapatnak: Fried István – ajánlás, Hajdú Áron – tördelés, kiadás, Jász Attila – ajánlás, kiadás, Matza Teréz – képek, borító, trailer, Murányi János – korrektúra, Vida Gábor – szerkesztés.
Köszönöm családomnak és barátaimnak, akik mellettem álltak az elmúlt öt évben, amíg a könyv készült.
Köszönöm a Medvenéző megjelenésében közreműködő Csapatnak: Bodor Anikó – borító, Bodor Ádám – ajánló szöveg, Fried István – szerkesztés, Hajdú Áron – tördelés, Jász Attila – kiadás, Kádas István – könyvtrailer, Kemény István – szerkesztés, Murányi János – korrektúra.
Köszönöm családomnak és barátaimnak, akik mellettem álltak az elmúlt öt évben, amíg a kötet készült.
Köszönöm nektek, hogy követitek munkám.
Csak ételért jöttek oda hozzám, én pedig a fotókért cserébe adtam nekik. Farkastörvények betartva, miközben székelyudvarhelyi fellépésre készülök Kun Árpád íróval, akinek Boldog Észak című regénye kedvenc olvasmányaim egyike. A fellépés részletei weboldalamon. Várlak!
Több nagyvaddal is sikerült találkoznom a havon januári erdélyi turnénk előtt és után. Szvoren Edina, Babiczky Tibor és Totth Benedek beszélgetőtársa lehettem Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen. Köszönöm Henning Jánosnak és Szabó Károlynak a képeket.
Kategóriaelső lett közönségszavazással a Bear Whisperer című könyvtrailerem a Green Go Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, miután Kádas István vágóval a budapesti FIX TV-ben beszélgettünk róla. Dolgozom, hogy megjelenjen az új könyv, amit beharangoz. Köszönöm, hogy szavaztatok!
Könyvtrailernek is tekinthető az alábbi rövidfilm. A
medvenéző munkacímű regényemhez, amelynek megjelenése 2016-ban várható.
Köszönettel tartozom Kádas Istvánnak, a budapesti FIX TV munkatársának,
akivel több mint száz természetfilmem közül vágtuk össze a legjobb 4
percet. A WWF Hungary sajátjának tartja, remélhetőleg indul a nemzetközi
fesztiválokon. Fogadjátok barátsággal:
Rövid
regényrészlet a fenti filmen rögzített élményem alapján:
Csendben
lépkedem egy patak feletti erdei csapáson. Jöttöm a szajkók jelzik. A nap
sárgásfehér sávokban tör be a fák közé. Nem tudom, mennyit haladhatok előre,
amikor egy fenyő mögül elém lép a nagyvad. Jóval termetesebb, mint a tigris.
Száját kitátja, elővillannak fogai. Két lábra áll, és pofozni próbál hatalmas
mancsaival. Elhajolok, majd visszatámadok. Magam is csodálkozom, hogy ezúttal
nincs veszélyérzetem. Megragadom két kézzel a fülét, hogy fejét lehúzzam, de
akkora erő van benne, hogy nem bírok vele. Újra felém csap. Összekapaszkodunk.
Rövid ideig állunk mozdulatlanul, aztán szabadulni igyekszünk egymástól. Ekkor többször
is a jobb alkaromba harap. Szerencsére véd a szivaccsal bélelt kabátujj. Bal
tenyerem szemére tapasztva igyekszem ellökni magamtól egy hirtelen
csípőmozdulattal. A lehetetlennel próbálkozom. Újra és újra egymásnak
feszülünk, miközben kihajlásokkal igyekszem elkerülni a pofonjait. Annyira
közel kerül hozzám, hogy hátsó lábaival rálép a bakancsomra, és éles körmei
felhasítják lábszáram. Oldalt lépek, és két tenyerem jobb vállába tapasztva
meglököm. Lehuppan a bozótba. Mintha megállítaná az időt.
Tigrisek! Visszatértem hozzájuk. Havi húsz kilót nőnek, hogy elérjék a kétszázötvenet. Már nem tudtam ölembe venni őket. Birkóztunk. Az írás szüneteiben. Székely János szerint bármilyen témával jön egy író,
nagyobb százalékban önmagát meséli el. Egyesek szerint a múltról, mások szerint
a jelenről kell írni a mai magyar prózában. Mindkettő sikerére bőven van példa,
egyforma tehát az olvasói igény. Készülő könyvemben e kettőt próbálom
összeilleszteni úgy, hogy felépülhessenek belőle egy új regény körvonalai. Hogy
ez sikerül-e, ma még nem tudom. Ennél fontosabb a napi munka. Nulla dies sine linea, avagy egy napod
se teljen el anélkül, hogy nem húzol a tervedért legalább egyetlen vonalat –
tartja a latin mondás. Milyen szépek az irodalmi szerzőre vonatkozó német
kifejezések: Schriftsteller, Dichter:
Szövegépítő. Gondolatsűrítő. Amikor megnyitom laptopomon a Word-ot, el kell
tűnniük egy időre számomra a nagyvárosoknak, az erdőknek és nagyvad lakóinak, a
soron következő irodalmi esteknek és a tigriseknek…
Rendkívüli élményekben gazdag őszt tudhatok magam mögött. Kányádi Sándorral való fellépésünk után a homoródi medvéktől rövid időre elbúcsúzva nagy harcsákkal találkozhattam az itáliai Pó folyón. Ezt követően magamhoz ölelhettem egy szibériai tigrist. E felejthetetlen élmények újra feltöltenek, életkedvet adnak a fagyos téli napokra. Bár az erdőn minden évszakban történik valami. Talán a hideg, esős napokon a legjobb ott tartózkodnom, amikor se gombászók, se motorosok nem zavarják a nyugalmam. Ilyenkor nincs időm rágódni a múltamon, tervezni a jövőm, mert a lehetőség, hogy bármikor elém léphet a nagyvad, visszahelyez a jelenbe, amelyben oly keveset vagyunk ebben a rohanó korban. Tudatlan voltam? Maradi vagyok? Öreg lettem? Az erdővel és állatokkal való találkozás megfiatalít. Ezt kívánom neked is, kedves Olvasó!
