Amikor Fried magiszter a budapesti Márton Áron Szakkollégiumban összefoglalta, amit a jelenkori erdélyi magyar irodalomról tudni érdemes, tényleg forogni kezdett a könyvtár! Egymás után dobálta ki magából a világhírű szerzőket! Nem maradt benne más, csak a születő Múzsa, aki – tetszik vagy nem – székely, és jobban táncol a legtöbb poétánál. Ugye, Noszlopi Boti? Felolvasásom után egy ártatlan leányka riadtan ment oda a Tanár úrhoz, hogy suttogva kérdje, egyetért-e az elhangzottakkal, mert ő Márai regényeiben nem olvasta a koton szót. Alig mert beállni a tiszteletünkre rendezett hatalmas körtáncba, amelyhez a szögletes költői mozdulatokra a Mokányos Zenekar húzta a talpalávalót – köszönöm nektek a kalotaszegi legényest! Két nappal később a Magyar Írószövetségben bemutattuk Varga Melindát. Hála érte a rendezőnek, a közreműködőknek: Erős Kingának, Tarján Péternek és Tóni öcsémnek. Koppányom, remélem, jól mulattál az esten, amelyen Szálinger Pisti dedikált! Számomra legjobban Melinda gyorsvonatos verse tetszett. Eszerint férfiként én száguldó expressz vagyok, amelyből nők ugrálnak ki, éppen két falu között húzva meg a vészféket. Igazán bent maradhatna már valaki… Március 7-én a békéscsabai Bárka színpadán ragyog fel a Múzsa. Gyertek el! Várunk titeket! Addig is ecce fővárosi futamunk képei:
Kapcsolódó: