Fülemben még a felolvasásokat követő kérdések és a nevetésorkán. Három erdélyi város, sok találkozás. De kezdjük az elején. A kolozsvári Bretter Körön beigazolódott: a szöveg - műfajtól függetlenül - olyan kell legyen, hogy lehessen rá zenélni. Bogáti-Bokor Ákos, a Yesterdays frontembere átütő minőségű gitárjátékával ugyanazt mondta el, mint én a regényrészletekkel, ergo a jelenlévőkkel közösen csöveztünk Párizsban, kurvákkal társalkodtunk, és leöntöttük zöldségmasszával a világirodalmat. Ákos, lesz folytatás! Fried tanár úr ragyogó eszmefuttatásaival kápráztatta Literatúra szerelmeit – a Varadinumon is, ahol az est végén megkérdezték tőlem: van-e egyáltalán fikció a szövegeimben. A válasz: igen. A nőkről szóló történeteim szigorúan fikció tárgyát képezik… Pláne, ha asszonyom olvassa őket… Hűséges vagyok, mint a Raiffeisen Bank havi hiteltörlesztési értesítője… Székelyudvarhelyen lelkes diáksereg fogadta az örökifjú professzor urat, aki nyilvános vallomást tett: azért nem lett író, mert jobban szereti annál az emberiséget, minthogy alkotással próbálkozzon. Közepes alkotónak lenni ugyanis a legnehezebben elviselhető lelki teher. – Amiért nem tudok tojást tojni, attól még érzem, hogy milyen a záptojás – válaszolt Fried magiszter a kérdésre, hogy milyen jogon dönthet a kritikus egy mű szépirodalmi értékéről, ha ő maga nem ír verset, novellát vagy regényt. Többen keresték a Sag mal! magyar és arab jelentését.:-) Nincs. Csak német van (Mondd csak!), és irodalmi estjeink interaktív jellegére utal, amely messzemenően teljesült, hisz életemben nem kaptam ennyi olvasói kérdést… Felolvasó körutunkat – ahogy ígértük - Muszka Sanyinál zártuk, a Gyimesekben. De beszéljenek a képek, amelyeket ezúttal nem kommentálunk, hogy szabadon fedezhessétek fel rajtuk önmagatok. Nyári színeket mindenkinek!
