2010. január 25., hétfő

A POÉTÁK ÉS A SZÉP BÚTORKERESKEDŐ ASSZONY

Székelyhídi felolvasó estünket követőleg landoltunk Muszka Sanyival az éjjel Székelyföldön. Fellépésünket megelőzően bállal fogadta a város Böjte Csabát, Kelemen Hunort és a Székelylendet – de szerintem legalább annyira Márkus Andriskát, Muszkát és engem... Egy év elteltével a bútorkereskedő asszony változatlanul ragyogott, és házába fogadott mindhármunkat. Hogy ott mi történt, Márkuska elmeséli nektek… A „letáncolt” pálinka és bor után kissé másnaposan kezdtük el a felolvasást, nagy meglepetésünkre azonban igen jól sikerült. Gyerekek furulyáztak nekünk, ezt követően Béres Csaba polgármester mutatott be minket, majd Muszka Sanyi vette át a szót. Spontán modorával azonnal megnyerte a jelenlevőket az ügynek, így mindhárman mindent felolvashattunk, amit elterveztünk. Az est felénél egy helyi hittantanárnő tüntetőleg kivonult – reméljük, ebből nem származik majd baja a polgármester úrnak, három könyvtáros- és egy magyartanárnő azonban hűségesen kitartottak mellettünk. Kérdéseikkel ostromoltak bennünket. A sikeres esten elhangzottak Márkuska és Muszka új versei – idén mindketten megjelenő kötet előtt állnak. Summa summarum: szép volt, fiúk! Ímhol a beszélő képek:



























2010. január 17., vasárnap

FUTTAT?

Hogy ki futtat kit, vagy, hogy mindenki maga fut-e, Székelyhídon talán elválik, ahova a tavalyi nagy irodalmi bál után most visszatérünk a költő Muszka Sanyi és a polgármester Béres Csaba hívására. Karácsonyi Zsolt költő, szerkesztő mellett Márkus Andriska költő is jön velünk (noha szerintem ő úgy látja, hogy mi megyünk vele:-)). Békés, de szerfölött ütős program ígérkezik; előtte hajnalig tartó tánccal, utána hajnalig tartó hazadaciázással. Barátsággal várjuk az Olvasót! Részletek a fenti plakátra kattintva.

2010. január 8., péntek

ÁTÜTÖTTÜK!

Az úgy kezdődött, hogy a külügy- és a hadügyminiszter látogatást tett a Hadúrnál. Király Zoltánnal átügettünk Logan-en Csíkszeredába. Bevallom, nem tartottuk jó előjelnek, hogy Attila a Négy bölcs sintér nevű kocsmába hívott, de aztán megnyugodtunk, látván, hogy a harcos csak egy sör után van, s élénk léptekkel kalauzol minket rezidenciájába. A pompás fejedelmi lakosztályban újra kezembe vehettem az immár híressé vált hadúri kardot, amellyel György oly sok csatát vívott. Ezt követően vágtattunk is vissza a Hargitán a székely Anyavárosba, ahol a G-Caféban telt ház (!!!) várta a vértestvéreket. Zoltán új versei egyszerre nevettettek és gondolkodtattak, Attila prózája pedig vágott, akár a szablyája. Az est akkora partiba torkollt, hogy Gáborka szinte nőt fogott! A vértestvérekkel már keveset láttunk mindebből, mert folytattuk a tanácskozást – Csíki sörrel és Unicummal. Néha felálltam az asztaltól, hogy drukkoljak a De La Funk-ban doboló János öcsémnek. Ilyenkor Bogáti Bokor Ákos gitárjátékát is megcsodáltam, a női tánchadról nem beszélve. Mindent egybevetve: köszönöm, Hadúr! Köszönöm, külügyminiszter úr! Átütő rendezvényen vagyunk túl, s te, kedves Olvasó, ha az alábbi fotóknak sem hiszel, gyere el a folytatásra, amely, tudod, kin múlik… Gáborka! Üzenj, ha még most sincs nő!













Sajtóvisszhang: