Az úgy kezdődött, hogy a külügy- és a hadügyminiszter látogatást tett a Hadúrnál. Király Zoltánnal átügettünk Logan-en Csíkszeredába. Bevallom, nem tartottuk jó előjelnek, hogy Attila a Négy bölcs sintér nevű kocsmába hívott, de aztán megnyugodtunk, látván, hogy a harcos csak egy sör után van, s élénk léptekkel kalauzol minket rezidenciájába. A pompás fejedelmi lakosztályban újra kezembe vehettem az immár híressé vált hadúri kardot, amellyel György oly sok csatát vívott. Ezt követően vágtattunk is vissza a Hargitán a székely Anyavárosba, ahol a G-Caféban telt ház (!!!) várta a vértestvéreket. Zoltán új versei egyszerre nevettettek és gondolkodtattak, Attila prózája pedig vágott, akár a szablyája. Az est akkora partiba torkollt, hogy Gáborka szinte nőt fogott! A vértestvérekkel már keveset láttunk mindebből, mert folytattuk a tanácskozást – Csíki sörrel és Unicummal. Néha felálltam az asztaltól, hogy drukkoljak a De La Funk-ban doboló János öcsémnek. Ilyenkor Bogáti Bokor Ákos gitárjátékát is megcsodáltam, a női tánchadról nem beszélve. Mindent egybevetve: köszönöm, Hadúr! Köszönöm, külügyminiszter úr! Átütő rendezvényen vagyunk túl, s te, kedves Olvasó, ha az alábbi fotóknak sem hiszel, gyere el a folytatásra, amely, tudod, kin múlik… Gáborka! Üzenj, ha még most sincs nő!
