Három évvel ezelőtti írószövetségi bemutatkozásomnak ezt a címet adta a Magyar Nemzet: „Ahol a medvék még szabadon járnak". Idén nem láttam medvét, pedig egész nyáron különböző lesekben kuksoltam. Távcsővel és fotógéppel kezemben. Megígértem a Magyar Írószövetség elnökének: mindent elkövetek annak érdekében, hogy udvarhelyi irodalmi estje előtt megláthassa a barna bundást – szabadon. A lövétei vadászcsoport két tagja megtette a szükséges előkészületeket. Bízzunk abban, hogy nem járunk úgy, mint a mai regénytémákban igen divatos hajdani diktátor, aki székelyföldi vadászatra érkezett. Máig azt beszélik az erdészek, hogy akkor semmiképpen nem tudtak medvét terelni elé. Nagy aggodalom lett úrrá az elvtársakon. Mózsi bá, a székely főerdész megtalálta a megoldást: éppen vándorcirkusz állomásozott a közeli kisvárosban. Elszaladtak, és nagy sietséggel hozták el onnan a medvét. A diktátor mit sem tudott erről. Izgatottan figyelt a lesben. Jóakarói nem számoltak avval, hogy Márton bá, a székely vadőr egy közeli fenyőtörzsnek támasztotta biciklijét. Feszült csendben készült mindenki a nagyvad elejtésére. Csak egy madár sikongott vészjóslóan. Talán a betolakodókról adott hírt az erdő lakóinak. Vagy fészekből kiesett fiókáit siratta? A lessel szemben a bokor megzörrent. A diktátor szeméhez emelte a fegyvert. Ebben a pillanatban bebiciklizett elé a hatalmas medve… Kinga és János! Gyalogos medvét mutatunk! Kedves olvasók, a Magyar Írószövetség elnökével és titkárával találkozhattok Székelyudvarhelyen a fenti plakáton megadott időpontban! Gyertek el! Várunk!!! 
2011. augusztus 11., csütörtök
MEDVÉT SZABADON!
Három évvel ezelőtti írószövetségi bemutatkozásomnak ezt a címet adta a Magyar Nemzet: „Ahol a medvék még szabadon járnak". Idén nem láttam medvét, pedig egész nyáron különböző lesekben kuksoltam. Távcsővel és fotógéppel kezemben. Megígértem a Magyar Írószövetség elnökének: mindent elkövetek annak érdekében, hogy udvarhelyi irodalmi estje előtt megláthassa a barna bundást – szabadon. A lövétei vadászcsoport két tagja megtette a szükséges előkészületeket. Bízzunk abban, hogy nem járunk úgy, mint a mai regénytémákban igen divatos hajdani diktátor, aki székelyföldi vadászatra érkezett. Máig azt beszélik az erdészek, hogy akkor semmiképpen nem tudtak medvét terelni elé. Nagy aggodalom lett úrrá az elvtársakon. Mózsi bá, a székely főerdész megtalálta a megoldást: éppen vándorcirkusz állomásozott a közeli kisvárosban. Elszaladtak, és nagy sietséggel hozták el onnan a medvét. A diktátor mit sem tudott erről. Izgatottan figyelt a lesben. Jóakarói nem számoltak avval, hogy Márton bá, a székely vadőr egy közeli fenyőtörzsnek támasztotta biciklijét. Feszült csendben készült mindenki a nagyvad elejtésére. Csak egy madár sikongott vészjóslóan. Talán a betolakodókról adott hírt az erdő lakóinak. Vagy fészekből kiesett fiókáit siratta? A lessel szemben a bokor megzörrent. A diktátor szeméhez emelte a fegyvert. Ebben a pillanatban bebiciklizett elé a hatalmas medve… Kinga és János! Gyalogos medvét mutatunk! Kedves olvasók, a Magyar Írószövetség elnökével és titkárával találkozhattok Székelyudvarhelyen a fenti plakáton megadott időpontban! Gyertek el! Várunk!!!