Rövid
regényrészlet a fenti filmen rögzített élményem alapján:
Csendben
lépkedem egy patak feletti erdei csapáson. Jöttöm a szajkók jelzik. A nap
sárgásfehér sávokban tör be a fák közé. Nem tudom, mennyit haladhatok előre,
amikor egy fenyő mögül elém lép a nagyvad. Jóval termetesebb, mint a tigris.
Száját kitátja, elővillannak fogai. Két lábra áll, és pofozni próbál hatalmas
mancsaival. Elhajolok, majd visszatámadok. Magam is csodálkozom, hogy ezúttal
nincs veszélyérzetem. Megragadom két kézzel a fülét, hogy fejét lehúzzam, de
akkora erő van benne, hogy nem bírok vele. Újra felém csap. Összekapaszkodunk.
Rövid ideig állunk mozdulatlanul, aztán szabadulni igyekszünk egymástól. Ekkor többször
is a jobb alkaromba harap. Szerencsére véd a szivaccsal bélelt kabátujj. Bal
tenyerem szemére tapasztva igyekszem ellökni magamtól egy hirtelen
csípőmozdulattal. A lehetetlennel próbálkozom. Újra és újra egymásnak
feszülünk, miközben kihajlásokkal igyekszem elkerülni a pofonjait. Annyira
közel kerül hozzám, hogy hátsó lábaival rálép a bakancsomra, és éles körmei
felhasítják lábszáram. Oldalt lépek, és két tenyerem jobb vállába tapasztva
meglököm. Lehuppan a bozótba. Mintha megállítaná az időt.