Ülök egy pesti kávéházban. Hív Muszka.
- Tudod, hogy könyvbemutatód lesz?
- Hol, te?
- Székelyhídon velem.
- Megyünk – jelentem ki gondolkodás nélkül. Mert ha Muszka hív, megyek. Ő az egyedüli poéta, akivel egyszavas mondatokból is értjük egymást. Nem titok: havonta legalább egyszer négyszemközt maradok vele csíkszépvízi udvarán, ahol mindennap döng a piros zsák, amit ajándékba vittem neki. Jó vele edzeni, mert nem fél. Ez nemcsak tekintetéből olvasható. Kevesen tudják, hogy a félelemtől megváltozik az ember izzadtságszaga. Muszka harc közben is „rendeset” izzad. Mert töke van, mint a verseinek. Belemegy a küzdelembe. A harc életforma számára. Egyetlen Társam a székely róninok (gazdátlan szamurájok) rendjében. Nem tartozunk senkihez, csak a réteket fésülő sebes szélhez, amely újra és újra utakra hív. Január huszonnégy. Szombat. Délután öt óra. Székelyhíd. Művelődési Ház. Indulunk, Muszkatesvér! De előtte bevágom ide versed, hogy vegye magára, kinek inge:
Muszka Sándor
Az öregkor köszöntése
A jó prózáért éltem Manci
Kár is tagadni…
Mi vagyunk a nagy
Seggen rúgottak
Divatból kiment
Lógó bajusz had
Lóra nem tellett
Hát szíttuk a másét
Bicskára ölre
Egy jobb szamár hátért
Kész voltunk mindig
Ingyért berúgni
S ha zsémbelt az asszony
Kiállni azt
S a költészet igen
Fontos az volt csak
Jó rímet lopni
Dívott nagyon
Zsák is a foltját
Lettünk egymásé
Divatból kiment
Seggen rúgottak.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Literature Fight felsőfokon – így foglalható össze legtalálóbban országjárásunk "Muszkatesvérrel". Igazán kellemes meglepetés fogadott minket Székelyhídon: olvasókkal zsúfolt terem, finom alföldi bor, szemrevaló hölgyek és tánc, tánc, tánc… Vendéglátónk, Béres Csaba polgármester fiatal közösség élén dolgozik: könyvbemutatónkon lelkes diákok tapsoltak, igaz, Muszkával ezúttal sem kegyelmeztünk, a kezdeti lírai hangvételű szövegek után beakasztottunk nekik szókimondással, ahogy kell. ;-) Velünk olvasott fel az E-MIL tavalyi Méhes György debüt-díjasa, Jancsó Noémi is, akit hiába próbáltunk marasztalni a rendezvény után, sietett vissza Kolozsvárra, mert egy barátnője kínai szilveszterre hívta (ajánlottam, hogy rendezek én akkora székely szilvesztert, de ő kínaira vágyott…). A szerzői dedikálásokat hatalmas érmelléki bál követte, amelyen Muszka pad alá röhögtette muscariculumával a tömeget, jómagam pedig versenyt táncoltam a szép asszonyokkal, akik közül nekem a legjobban a bútorkereskedő tetszett. Kérdezte is Muszka illedelmesen másnap reggel, hogy ott maradnék-e, ő évente egyszer meglátogatna, esetleg segítene nekem kihordani a nagyszobaszekrényeket a TIR-autóba… – Ejsze inkább daciázzunk hazafelé – vigyorogtam, s azzal szeltük is át a Királyhágót győztes hadjáratunk után, melyről beszéljenek az alábbi képek. 
