Álmomban sem gondoltam volna, hogy magyar legyezőhorgásszal találkozom luxemburgi könyvbemutatónkon! De vegyük időrendben: Fried mesterrel az Ady sírjától indítottuk a Literature Flight Show-t, amit a szervezés során Luxi-projektnek becéztünk. A Kerepesiből a maestro Noszlopi Botival kísért ki minket a reptérre, ahol áldását adta rendezvényünkre. Noszlopi elmondta: annyi új verset írt, hogy a haját se volt ideje levágatni. Elhiszem, hisz a pesti Márton Áron Kollégium dugig van menses-es múzsákkal.:-) Tudjuk mi – mondaná erre Bréda.:-) Boti, köszönjük, hogy eljöttél! Amikor felszállt velünk a vasmadár – 11.000 m magasság, 800 km/óra, -57 fok Celsius –, bánkódtam: nem vittem magammal laptopot, hogy a mellettem ülő idegen utazónak elsötétült arccal, behunyt szemekkel és összeszorított fogakkal játszhassam be a következő linket.Maradtam hát a felhők csodálatánál, de kárpótolt a kedves fogadtatás, amiben Ármos Lóri részesített bennünket a brüsszeli reptéren. Ő vállalta a szervezés oroszlánrészét, hála érte! Zsigmond Imre autóját ajánlotta fel a Brüsszel-Luxemburg oda-vissza útra - köszönjük, Imi! -, mely alatt együtt próbáltuk megfejteni, van-e helye a nőnek a művészetben. Válasz helyett Évike fergeteges verssel indított a lelkes közönség előtt a The Point-ban, de Lóri és Tamás is csúcsformájukat hozták, átütő verseik jó előadásmóddal párosultak. Az est végén arról olvastam fel hallgatóinknak, miként kell kilopni horgászbottal a pisztrángot a tóból, hogy újra szabaddá váljon a folyóban, amikor a jelenlevők nevetése röhögésbe torkollt: az első sorban egymás mellett ült egy legyezőhorgász és egy halastó-tulajdonos... Hajdú Balázs, a The Point bérlője állítólag a "luxemburgi Kovács Feri" (a gyengébbek kedvéért utóbbi a kolozsvári Bulgakov Café társtulajdonosa). Hamar meggyőződtünk: nem így van. Balázs nem kövér, hanem izmos, nem cselgáncsozott gyerekkorában, hanem boxol, olvas, öt nyelven beszél, Skandináviában legyezőhorgászik, és ingyen mérte nekünk az italt… Köszönjük, Balázs! Szombathy Győző halastó-tulajdonos a luxemburgi vívócsapat magyar edzője, megígérte: visszahív Luxemburgba, ha fordítva is megírom a történetet, s nem a tulaj szopik, hanem a tolvaj. Győző! A csirkefogó-lelkületnek nem mondhatok ellent, ha mégis hívsz, máskor is szívesen jövünk hozzátok, mert nagyon jól éreztük magunkat! A szerzői dedikációkat követően jött a vereshagymás zsíros kenyér a székely pálinka mellé, az elmaradhatatlan kalotaszegi legényes, valamint a minket hazaszállító Fáber Ildikó kedves hangja, aki szintén megígérte visszahívásunkat. Egy szóval: winner: Luxi-projekt!
Adytól indultunk... 
Noszlopi, vágasd le!:-)
A légikisasszony szemezni próbált Tamással...
De a költő már a fellegekben járt...
Lehorgásztam volna...
Az ördög nem hazudott nekem: lehet írni Székelyudvarhelyről...
A paradicsom elvesztése után...
Szoknyavadász 
Fotocellás volt a luxemburgi katedrális hatalmas középkori kapuja, vakker!
Lóri jól fotózik...
A luxemburgi hercegnél még nem jöttünk be...
Csokicsere
Éva indít.
"Napok óta fontos dolgom van, éjjel kelek, mégsem érek rá semmi másra. Egy üzletember tavából telepítem a pisztrángokat - vissza a folyóba."
Közönségünk egy része
Lóri csak ritkán dedikál pirossal... Vajon kinek írta?
Luxemburgban kaptuk az eddigi legtöbb hozzászólást!
Legyezőhorgász
Halastó-tulajdonos
Erdély-feeling: székely zsíros kenyér vereshagymával.
Egyszer az életben én is híres leszek - mondta Feri, és felrobbantotta Luxemburg legszebb viaduktját...
Csapatunk legracionálisabb tagja nem bízza a reptérbuszra...
Balázs, ilyen pisztrángjaink vannak Erdélyben!
És ilyen lányaink...