Felolvasásunk napján éppen befejeztük a Székelyszentkirályi Karatecsapattal az edzést, amikor a tornaterem kapujánál Szálinger Balázs szállt ki Muszka mellől az autóból… S nyelni, se köpni nem tudtam a meglepettségtől, de szerintem neki sem lehetett fogalma, mekkora örömet okozott betoppanásával… Igazi vándorpoéta, elődeihez hasonlóan igyekszik bejárni a szentkoronához tartozó valamennyi területet. Hogy ebből lesz-e aztán forradalom, nem tudom. Balázs elkísért minket Gyergyóalfaluba, szintén jó meglepetést okozva Farkas Wellmann Endrének, aki ugyancsak kitett magáért: a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében hatalmas diáksereg fogadta Wellmann tanár úr vendégeit, akik Fried mester felszólítására egyenként olvastak fel munkáikból. A vastapsot követően száguldottunk vissza a székelyudvarhelyi G. Café-ba, ahol nem kevésbé lelkes közönség várta szegedi vendégeinket. Az udvarhelyi felolvasást Orcsik Roland indította, majd Kollár Árpád következett, akit Lanczkor Gábor váltott fel az Amrita-versekkel. Fried magiszter Kovács Flóra szegedi egyetemi előadó tanárral együtt mutatta be az ifjú poétákat. Az erdélyi irodalmat Wellmann Évikével, Muszkával és Bálint Tamással képviseltük. Szálinger maradt a bónusz-kakukktojás, merthogy ő zalai székely. Az est végén a Tanár úr megköszönte Kazinczy Ferencnek a mai magyar és modern irodalom szolgálatában végzett munkáját. Végül ezt mondta:„ezek a fiatalok jelentik a magyar irodalomban a jövőt, és majdnem a jelent is.” Elbizakodás helyett másnap megmásztuk a Madarasi Hargita csúcsát. Homoródra érve már csak alvó medvéket találtunk. Hogy ki lenne az igazi nagyvad az életben? Ezt újra és újra megtudják a vadászok. És a jelenkori irodalomban? Száz év – és kiderül. Addig is hálásan köszönjük, hogy eljött minket meghallgatni az Olvasó! Végezetül pedig beszéljenek a képek:
