Szétrobbantott házak. Hatalmas pisztrángok. Slivovica (szilvapálinka). Boszniában még jól láthatóak a háború nyomai, lakói mégis tudnak vigyázni folyóikra, melyekre jómagunk veszélyt nem jelentettünk: a három Murányi testvér minden kifogott halat visszaengedett. Az üres hűtőládánk láttán gyanakvóan mosolygó itthoniaknak el kellett magyaráznom: b…ni sem azért szoktunk legtöbbször, hogy gyerek szülessen belőle. Nő? Vad? Hal? Csodáld meg, majd engedd el! A huszonegyedik századi ember legnagyobb betegsége, a felfokozott birtoklásvágy (ami ugyanakkor a művészet halála) ellen harcoltunk. Nem Kalasnyikovval. Legyezőbottal. Előbbi csak akkor jutott eszünkbe, amikor poros erdei útra tévedve szótlanul reméltük: megússzuk az MSO jelzésű, zöld Opel kereke alá kerülő aknát és a sűrűből elénk lépő két géppisztolyos csávót, akik ellen danjaim nem segítenek. Maradt a hajnali ködbe burkolózó folyó, a testes szivárványosokkal:
