MEGÚJULÓFÉLBEN...

Egy évig nem írtam. Számtalan fellépésemmel bekerülni látszottam a nem tudjuk, mitől futó poéták közé. Mindez azért történt, mert „biztonságban” éltem. Jól mondja Márai: kalitkával, papagájjal és nyugdíjfolyósítási számlával nem lehet világot váltani. Az égiek kioperálták belőlem a hamis biztonságot, elengedtem magamból a személyt, aki minden áron távozni akart életemből. Teljesült, amit interjúkban többször is elmondtam: az író nem tartozhat senkihez, csak a réteket sebesen fésülő szélhez. Mert elsősorban nem arra születik, hogy genetikát hagyjon hátra. Hanem gondolatot. Utamon csak az válhat társsá, aki gondolataimért csatlakozik hozzám. Éppen „műtétem” után lábadoztam, amikor felhívott Muszka testvér, hogy mennünk kéne Székelyhídra felolvasni. – Neked most mindegy, hogy úton vagy, vagy sem – bíztatott lelkesen, aki nyulakat rendezve is, lelkében messzi tájak után vágyakozó vándor harcos maradt. Iránta való barátságból és tiszteletből harmadszor is jelen leszek a székelyhídi Magyar Kulturális Napokon. Megújulófélben. Bízzatok bennem! Gyertek el a két csavargó gróf csávó irodalmi estjére! Meglepetés is lesz, nemcsak nyeremény! Részletek a fenti plakátra kattintva.