Nem tudok arról, hogy az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy kiszállt volna valaha is Székelyudvarhelyre olyan szép számban, mint ahogy tette 2007 végén a Gondűző Étterem és Szálloda pincéjében szervezett hármas könyvbemutató alkalmán. Meg kellett volna erről a jelenlétről kérdezni Balázs Imre József irodalomkritikust, aki maga is részt vett az esten, illetve arról is, hogy mondjuk hét-nyolc évvel ezelőtt milyen témákban verseltek a Helyőrség ifjai. Ki tudja...?! Nincs veszve az olvasás, sem a könyvek, gondolhattam volna az Előretolt Helyőrség-könyvek bemutatásának estéjén, mert ugyanis az ünnep helyszíne, azaz a Gondűző pincéje tele volt emberrel. Mégis inkább arra gondoltam, lám-lám a könnyű irodalom, na meg ez a válogatott férfigárda csudamód vonzza a népet. Érdekes, mert ez a bizonyos költő-író generáció és leginkább műveik igencsak megosztják a közönséget. A haverok őrjöngve üdvözlik, a lányok nyála gyűlik, a pasik zöme rühelli, az idősb, de magukat haladó szelleműnek valló irodalmárok meghallgatják, illetve még kacarásznak is a meredek szövegeken. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL), az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) és az ERGO-Erdélyi Gondolat Egyesület szervezte könyvbemutatón Lőrincz György író, az EMIA elnöke üdvözölte a közönséget, ezután pedig rögtön színre lépett a debütáns, Bálint Tamás (Irodalmi Jelen – Méhes György-debütdíj). A pap leánya, birtokostul (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek) című kötetére vonatkozóan megtudtuk, sok mindenki támogatta anyagilag az írást, díj, alapítvány, miegymás, a fiú pedig közgazdaságtant hallgat Kolozsvárt. Először voltak a kérdések, illetve egy közgázízű életrajzocska Orbán János Dénes, az E-MIL elnökének előadásában. Sántha Attila költő is hozzászólt, hogy például mély emberi aggódások jellemzik Bálint Tamás líráját. Bálint Tamás viszont láthatóan zavarban volt a nyilvánosság előtt, pedig a legjobb kötetet tudhatta magáénak. Nagyon jó érzékkel, vagy tudással – mindegy – uralja a magyar nyelvet. A felolvasások után limerikekkel Nagy Koppány Zsolt tette fel az i-re a pontot, és általában nagy tetszést aratott velük. Jók is voltak. (OJD-életrajzocska fráteresen). Murányi Sándor Olivér Bálint Tamással ellentétben nem mai harcos, a nyilvános szereplés nem zavarta, el is ragadtatta magát a végén, oly jó volt felolvasni a művet. A Felnyomták szentnek című novelláskötet (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek, E-MIL Avantgarderobe-díj) már rég meg kellett volna jelenjen. Három részre, vagyis inkább kettőre oszlik a könyv, első a Halálka, második a Pinufiusz apát pornóprédikátzióiból, valamint két novellát találunk még a Lógalékban (Pinufiusz apát hagyatékából). Egyébként ennél a műnél is keresték az est házigazdái, hogy kik voltak a mesterek, például Bálint Tamás Villonra és Faludyra esküdött, Murányinál már Coelhót és Borgest emlegették. Kétség sem fér hozzá, a kötet első része lírai, enyhén misztikus, míg a második sokkal szárazabb, afféle fiktív urbán legendák. Látszik, hogy egymástól jól elkülöníthető időben írták őket. A második rész címei nagyon ismerősen csengenek, olyan jozefátosak. Mindenképpen a pornográfiának a vallásos témával való keveredése izgalmas út, de visszás a jól ismert lígafiguráknak, kocsmának való emlékállítás. Idetartozik az is, hogy a harmadik, Muszka Sándor Mi nem lóg ha áll című kötetével ellentétben Murányi szövege sokkal precízebb, kimunkáltabb. Sántha Attila ismét aggódást vélt fölfedezni az írásokban, meg nagyon erős férfiszemszöget (erre Murányi: „Ne haragudj, ha nem tudok lányként írni!”). A Pinufiusz apát hagyatékában található írások azoknak jelentenek igazán szórakozást, akik ismerik a szereplőket, Endrét, Andriskát, Johnnyt, vagy éppen Francoist. Aki nem ismeri ezeket a mitikus alakokat, annak szebb jövőt. Nagy volt a röhögés a kézdivásárhelyi Muszka Sándor előadásán. Apropó, előtte OJD-féle életrajz. Az abszurd, székely humor bejön az embereknek, főleg akkor, ha nem erőltetett, ha spontán, szabad satöbbi. És ez ilyen volt, még akkor is, ha ez a székely(kedély)esdi már lerágott csont. Nagyobb sikere volt, mint a vulgaritásoknak. A Mi nem lóg ha áll (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek, Irodalmi Jelen – költészeti díj) próza és vers egyben, illetve két részben. Muscariculum – igen találóan ez az első rész címe, nagyon egyszerű szöveggel, egy adag infantilizmussal olyan bada-dadásan (vagy Tudósok?) győz meg arról, hogy bár egyszer beleolvass. A Muscariculum olyan hangú, mint az Ady-verset szavaló Latinovits. Mély, közönnyel teli, megfáradt, párás. A versnél is ugyanez érezhető, nincsenek nagy amplitudók, és épp ettől jó, és nagyon új. A szövegek vulgaritásáról: ezen a ponton sok mindent megtudunk a szerzőről, röhögünk rajta, magunkon és me-gint magunkon. Ha van a szövegben vulgáris kifejezés, akkor a szöveg legalább legyen olyan, mint Apollinaire Tizenegyezer vesszője, vagy Sade budoárja. Csak Az nem elég (bár lehet, ezt a Helyőrség megcáfolja). A találka tanulsága: mindenki többé-kevésbé élvezte. Aztán meg érdemes itt népszerű szerzőkkel könyvbemutatót szervezni, lám, hálás a közönség.
Barabás Blanka, Udvarhelyi Híradó
Barabás Blanka, Udvarhelyi Híradó